A másik fontos dolog, ami az úton elindított és rajta tartott, az a ZENE. Ez az első albumom, amin 2007-2015 között dolgoztam, minden más életbeli dolog mellett. Sok szöveg nem zenésült meg, mert sokszor csak átfutott rajtam rengeteg dallam és nem győztem felfogni a rengeteg hatást, le mindig levezetődött és sok szöveg maradt meg a kezdeti formájában, ahogy lejegyzeteltem őket.
Gyökér csakra
2007-2015: MInden csak átmenet - Átutazófélben
Ez az album teljesen intuitívan készült, fogalmam se volt arról, miről éneklek, miért csinálom, mit akarok ezzel, de közben meg pont, hogy a lelki világom érésének adott egy hatalmas löketet, mert ahogy elkészült, én is ráláthattam, hogy miről is szól ez. Az alapokról szólnak, illetve, hogy azok nincsenek.
|
1.
|
||||
|
te vagy az éber én, a sötét világod közepén.
a magányholdad ölelget, de nem hagy elég türelmet. fáj, ahogy lépsz tovább anélkül, hogy felkelnél és jársz az úton, ami körbeér. és nézed, ahogy bejön a hó és a sok vendég. kérsz tőlük színezést, de ami jut az épp kevés. fáj, ahogy lépsz tovább anélkül, hogy felkelnél és jársz az úton, ami körbeér. felkeltenek álmaid, követnek árnyaid, letörtek a szárnyaid és vágynak rád vágyaid, vedd már észre őket! ellentétekből szőtt takaród lerántva rálóg a sarkokra, körömszaggatva és nem akarva, de tartozol magadnak örökre. |
||||
|
2.
|
||||
|
öntsd belém az örömöt,
öntsd belém a terveket, öntsd belém a bizalmat, öntsd belém a mindent, mert minden kell most. tedd belém a dallamot, rakd belém a terheket, ásd belém a szárnyakat, hogy elrepüljek innét a mindennel együtt. mard belém a mérgeket, szúrd belém a fájdalmat, öntsd belém a félelmet és szüld belém a vágyamat, hogy talán egyszer minden elfoly és egy marad meg, aki te leszel. mikor láttad utoljára, hogy éppen levegőt veszel? csináljunk már mindent újra, te úgyis mindig mindent teszel. egy marad, aki te leszel. |
||||
|
3.
|
||||
|
kéz már nincsen a vállamon, ahova kértem,
hogy irányítson akire várok. nincs szem se hogy lásson helyettem, olyan helyet, ahol már csak fura alakokat kerget a világ. a lábam makacs. szeretne még maradni, de mindig csak kalimpál. a szám se mozog, ha választ kérnek tőle, kivéve ha hezitál. remélem jól alszol a világgal odafent. még nincs vége, de már várod, mint ahogy én is téged. |
||||
|
4.
|
||||
|
öröműröm éjjel ébredez.
piciny lepkelelkem otthona nem otthon, csupán szállomás nyugalomnak, emléknek. faláról mézként lepereg a korom. ilyen várni rád, hogyha akarom. ahol létezem ott nem terveztem egy lépést sem, csak hazamennék az élettel kézen fogva. |
||||
|
5.
|
||||
|
ilyenkor örökkére váltanak a percek
és ébren kószáló álmoknak adnak szabad kezet, majd szabadesés formájában foglalják el a helyüket, a fejet. elköszönt minden kétely és elsorvadás a szereptől, a vágytól, amikor rájövök, hogy ki sem keltem az ágyból. (visszafelé szavak) gondolatokat marcangolva értünk rá egy percre, hogy belássuk szépen az utat, mert nem mindig marad ránk elég mennyiségű látószög, amit beleveretve azokba a múltat kutató fejekbe, lesz csak tündöklően szép ez a vérpumpálás. most is itt vagyok. most is még mindig itt vagyok. most is itt. |
||||
|
6.
|
||||
|
nézz rám.
nem látsz most mást, csak fényt. a túloldalt integetek. ha látsz, ne félj, most ébredezek. a látóhatár mögött, képzeletem remél, hogy egyszer hazajövök. a táskám letéve a sarokba és csendesen múltat török. a távozás állapotába léptem, amikor még meg se érkeztem. ez itt a bolygó: átutazófélben. itt nincsen bemutatkozás, nincsen köszönés. itt minden csak átmenet és zakatolnak, úgyhogy kérlek vigyázz, hogyha ajtóink záródnak. |
||||
|
7.
|
||||
|
igen, vagy nem.
tudom, hogy igen. vagy nem? tudom, hogy igen vagy. nem tudom, hogy igen, vagy nem. tudom, hogy igen vagy nem! |
||||
Szex csakra
2012 - Marzipan B - Foreign Woman
https://www.youtube.com/playlist?list=PLZBt241tncQWWSHrlhydOv1DWcHCC9OXm
Napfonat csakra
2019 - Minden csak átmenet - Akarat
|
1.
|
||||
|
én leszek a támasz
bennem lehet bíznom elültetem a jövő magját gondosan a jelenben viharokban az ösztönzést, szélben a kitartó kapaszkodást, rugalmatlan megfeszítettség helyett a rugalmas erőkifejtést látom meg bambusznád leszek hajlok, de nem török bambusznád leszek és kiállok magamért bambusznád leszek a helyem a földben örök bambusznád leszek meghajlok előttetek |
||||
|
2.
|
||||
|
kiértél a rengetegből
a tisztáson várod, hogy legyen jobban megszerkesztve a hold, de nem látod, hogy kiértél a látószögedből azt látod, hogy erős a fény, de látod azt is, hogy körbefog téged és közel a sötét is. ahogy bontod magad szét, úgy kerül beléd az emlék, hogy régen még tűzön-vízen át, de ma már csak vízbe belefúlva vonaglunk, csak vonaglunk ahogy a légkör alattunk bezárul és hiába társalgunk hiába a nekünk teremtettekkel, de sosincs béke a tettekkel arcon csap minden igazság mert otthonunk a hazugság ott vagy a tisztáson és láttad milyen máshol nem lesz rád szabva nehogy várj másra meghaltunk, csak meghaltunk ahogy a légkör alattunk ezért rendült meg a hitem mert mindig mindig csak másnak hittem pedig amíg a nap dominál amíg a hold kacsintgat az anyagba ragadva is megvan az isteni kapcsolat ott vagy a tisztáson láttad milyen máshol nem lesz rád szabva sohase várj másra kiértél a rengetegből, kiértél a látószögedből nem lesz rád szabva sohase várj másra |
||||
|
3.
|
||||
|
Inkább a fejedet ordítom le, ordítom le
mint hogy a nyelvemet fordítsam le, fordítsam le! Mindenki azt mondja: „FÁJ!”, fáj De nem tudja, hogy mi az amit kiabál! de nem tudja hogy mit kiabál Inkább a fejedet ordítom le mint hogy a nyelvemet fordítsam le! Mindenki azt mondja: „FÁJ!” De nem tudja, hogy mit kiabál! Megmondom neked, hogy mit csinálj: NE MONDD MEG NEKEM, HOGY MIT CSINÁLJAK! Megmondom neked, hogy mit csinálj: NE MONDD MEG NEKEM, HOGY MIT CSINÁLJAK! Nem azzal van baj, hogy MIT szeretnék, hanem hogy MIKOR és HOGYAN. és a hangnem! Megmondom neked, hogy mit csinálj: NE MONDD MEG NEKEM, HOGY MIT CSINÁLJAK! Megmondom neked, hogy mit csinálj: NE MONDD MEG NEKEM, HOGY MIT CSINÁLJAK! Túlságosan ragaszkodunk egyfajta módhoz, egyetlen személyhez, vagy ahhoz, hogy minden MOST AZONNAL történjen meg. Inkább a fejedet ordítom le, ordítom le mint hogy a nyelvemet fordítsam le, fordítsam le! Mindenki azt mondja: „FÁJ!”, fáj De nem tudja, hogy mi az amit kiabál! de nem tudja hogy mit kiabál Vágyom arra a végtelenre, mely Benned és bennem lakozik, és fáj, hogy e testből ordítva se jár kéz a kézben ki a lélek így nem közeledhetek felé. Hát Engedd el! Megmondom neked, hogy mit csinálj: NE MONDD MEG NEKEM, HOGY MIT CSINÁLJAK! |
||||
|
4.
|
||||
|
ébredj és
lásd meg hogy nem kell más csak az az egy érzés hogy itt vagy teljes soha nem leszel, csak ha egyedül vagy Kérdeztelek Kerestelek Követtelek kitölt az üresség megtámogat a múlt letapogatott és utánad nyúlt elaltatott de a fájdalom nem múlt jelenléted meggyógyítva vártad a csodát, ami mutatja, merre van az út, de a távolság hosszabbra nyúlik át, ahol így már te is elférsz, az egyedüllét így foszlik szét, hatalmam megtört, eltört ami fáj, de az igazi Énem nem kiabál. elmúlt az álom és elmúlt az álmodó is Kérdeztelek Kerestelek Követtelek Ébredj hát! kitölt az üresség megtámogat a múlt letapogatott és utánad nyúlt elaltatott de a fájdalom nem múlt Ébredj hát! |
||||
|
5.
|
||||
|
van egy ilyen láthatatlan érzésem
van sokminden csak nincs idő, az a normális van sokminden csak nincs idő, az a normális van sokminden csak nincs idő, az a normális van sokminden csak nincs idő, az a normális van sokminden csak nincs idő, az a normális van sokminden csak nincs idő, az a normális van sokminden csak nincs idő, az a normális van sokminden csak nincs idő, az a normális na, ez nagyszerű hír hogy lehet fantáziától megszabadulni, hogy ha régen nem meg egy másik irodában felesleges hogy lehet fantáziától megszabadulni, van egy ilyen karmikus, az önmegvalósítást látva szüleitől alkot majd, hogy lehet fantáziától megszabadulni, hogy ha nő lennék az a normális, van sokminden csak nincs idő, az a normális, van sokminden csak nincs idő, az a normális, van sokminden csak nincs idő szer van, meg sokminden csak nincs idő, az a normális, van sokminden, csak nincs idő az gyerekkori, hogy ha nő lennék? az a normális, az ugyanolyan projekció, az a normális 2x fordultam vissza, az a normális általában ilyen műszaki, az a normális van egy ilyen, eldurran, az a normális van egy ilyen láthatatlan érzésem az a normális van sokminden csak nincs idő, az a normális, van sokminden csak nincs idő, az a normális, van sok minden, csak a baj velem, 30ra hogy lehet fantáziától megszabadulni, ghogy ha nő lennék. |
||||
|
6.
|
||||
|
szép nők
aggódnak hogy szépek-e amitől aztán csak megcsúnyúlnak okos férfiak félnek hogy okosak-e amitől aztán csak meghülyülnek szép nők aggódnak hogy szépek-e amitől aztán csak megcsúnyúlnak amikor a legmélyebben jár a nap felforralja életünk álmát túl sokan nyúlnak bele abba hogy mi legyen, mert hiányzik egy igazi vezető okos férfiak félnek hogy okosak-e amitől aztán csak meghülyülnek szép nők aggódnak hogy szépek-e amitől aztán csak megcsúnyúlnak okos férfiak félnek hogy okosak-e amitől aztán csak meghülyülnek pedig tágulhatnak a falai annak a térnek ahol a holdsütötte pajta tetőszerkezetének frekvenciarezdülései táplálják a mozgó jólétet hogyan is várhatnám a csodát? hisz nincs szükségem kínokra de a szép nők aggódnak hogy szépek-e amitől megcsúnyúlnak |
||||
|
7.
|
||||
|
Állok keményen,
A széllel szemben is csak állok. Nyakamban is merevedés, Vádlim görcsbe rándul, ahogy ánuszom az univerzum által kitágul. és kilövell a kreativitásom magja, keménykedésemet lankadásba forgatja. Üdvözletem minden csinos hölgynek, Azért mondom ezt, hogy egyesüljek. |
||||
|
8.
|
||||
|
Hány álruhát vettünk már fel?
És hányszor hittem, hogy vége van... Aki tündökölt most már a mélyben van, de én nem hagyom legyőzni magam! Próbáltam lépni, de nem ment... Próbáltam a mélységekkel szembenézni és nem ettem, így lettem semmi, de a minden mégis az, amivé én lettem. Tudnod kell, most jön csak a neheze, mert kiönt majd a folyó, de ha magad kimented nem leszel elveszve. A fény átvezet, ha hagyod, az igazi élvezet, ha akarod! |
||||
Szív csakra
2015 - Marzipan B - Napfordulat
|
1.
|
||||
|
REGGELI TÉL
Ébredés a mozdulatban, magamhoz bújni szép nyugodtan, Könnyezés az észlelésben, pilla pírja meg se rebben. Kék a reggel, kávé kottyan, közlekedni félálomban, Forgalom beszél helyettem halkan, úgy, hogy meg ne halljam. Ébredezve öntudattal, fűszerezve indulattal, Ködbe fúj a pirkadat, alatta szürke hangulat- Világítás, ez ámítás, a tér-idő alakzata. Akkor ez villamos, ha áramos villa áll ki a busz tetejéből? Őszi dallam halkabb télen, még a fényerőt állítsd a képen, Magot tavasszal ültessetek, hisz jól tudod, hogy télen nem lehet Fagyiba nyalni, s nyelni hideg hitetlenek hiteltelenségét. Megállás a pillanatban, hóhideg kezed szorít, ha baj van. Változás az illatokban, csizma szebb jövő felé, ha koppan, Mint harang, ha kongja el, a bűntudat tudatta-lángra kel, S ég tovább, ha kérdezel, hiába érdekel, ha senki nem felel, Válaszolni kéne, de itt ma nincs, ki vallomást tegyen. |
||||
|
2.
|
||||
|
VALAMI LEGYEN MÁR!
Csak ne legyen összepuhulás, A finomság jó, csak a folytatás Legyen a szívek oldalán! Csak ne félj, ne félj, ne féljek, ne félj! Legyen ez újraindulás, Fagyasztott képzet-olvadás, Lélekkel test-cirógatás! Csak ne félj, ne félj, ne féljek, ne félj! Újraszokott találkozás, Mérgekből inspirálódás, Nem baj, ha nincs most semmi más. Csak ne félj, ne félj, ne féljek, ne félj! Mert erőből nem megy a forgatás, Csak a tükrökkel újragondolás, Színekkel összefoltozás. Agyból a sötét nem leküzdhető, Csak a szívből! A szádat sohase hagyja el a konklúzió. Addig váratsz, míg rájövök, ez is csak illúzió. De valami legyen már, valami legyen már, valami legyen már! |
||||
|
3.
|
||||
|
KIUTAZÁS
Pirosló hajnalszószt keverget, Gyomrokat felkavar, álmokat megzavar. A gyanútlan torkos, a megtévesztett Várja, míg vágya, mit legbelül alkotott, teljesül. De hiába menekül, ha már látja, nincs visszaút, Hiába menekül, ha már látja, nincs visszaút, Hiába menekül, ha már látja, nincs visszaút, Hiába menekül. Álarcosbál lesz most, mindenki maszkot húz, Talán csak álmodta, hogy mások bőrébe bújt. Pártatlan bíró, ki eldöntötte, Ad neki célokat, elvesz majd másokat. És az ezernyi gondot, ha félretette, Elhiszi végre, hogy létezik fény, ami nem vetít. És előre menekül, ha már látja, van más kiút, Előre menekül, ha már látja, van más kiút, Előre menekül, ha már látja, van más kiút, Előre menekül. |
||||
|
4.
|
||||
|
UU SZÍN-FÓNIA
Miért a fákat kell kidönteni? Miért nem az ablakokat kell kinyitni? Miért a szájakat kell betömni? Miért nem a szíveket kell kitárni? Miért az embereket kell gyötörni? Miért nem az életeket kell vigyázni? Miért a téziseket kell belátni? Miért nem a korlátokat feloldani? Levelet hajt a végzet. |
||||
|
5.
|
||||
|
ÁRNYÉK
A fiú árnyékot kínál - gyere bújjunk el Eltakarom a fényt, húzzunk el- A zebra túloldalán a lány ébred fel és félbehagy. Takard, takard, de én itt maradok, Csak jó szögben tartsd azt a kékes anyagot! De kell a fény is, ha éget is, akarod, Én már nem kérek semmit. Átkeretezett kép, újrastrukturált emlékké Átkeretezett kép. A fiú árnyékot kínált - gyere bújjunk el Eltakarom a fényt, húzzunk el- A zebra túloldalán a lány ébred fel és félbehagy. És ő azért hagyta ezt félbe, mert a valóságtól a földbe- Gyökerezett a lába egy része. |
||||
|
6.
|
||||
|
FÉNYES VÁROS
Az éltető, a bódító, megbotránkoztató! Virágmintás zuhanyfüggönyök széleit kapkodja el, Nap süt bent, kint csillagok táncolnak színes nyílhegyekkel. Fényes város, káros édes, Véges napom nem szalonképes. Nem tudtam, nem tudtam, józanésszel harcoltam. Én tudtam, én tudtam, énekhangra váltottam. Nem tudtam, nem tudtam, hullámokkal birkóztam. Én tudtam, én tudtam, elkábultam. Most terepmintás emlékek foszlanak semmivé könnyedén, Szabad vagyok, álmomban farkasok osonnak erdők szélén. Színes felhős, erdő-fényes, Édes álmom nem város-képes. |
||||
|
7.
|
||||
|
VERZIÓK A FELEJTÉSRE
Csak bízzál magadban, hogy meg tudod, igen megtalálod, Csak aki nincsen haragban önmagával, kap új lapot! Ez a legnagyobb klisé, mit valaha mondtál: Fényt, időt, teret, mi van, mi van, mi van? Mennyi összevisszaság, Egyszer túlélem talán, talán, talán, De néha visszavág. Nincs most több időm terád, Ha visszanézek az életemre, Akkor minden egybevág. Félek, egyre több a vád, Egyszer úgy tűnt, mintha, de inkább mégse, Így kérlek, menj tovább! Piszkos múltadon a vágy Többé nem kísért, ha vége, De minden fejtetőre állt. Felejthetetlen, megfejthetetlen |
||||
|
8.
|
||||
|
HAJNALOS
Hajbókol hóbortos hajnalok előtt, s lebeg. Nap süt le szívemből szálfák leveleire. Félálom múlik el lassan, ébredsz fel. Tekintet nyit ajtót félve: gyere be ide! Nappalba forduló éjszakán nem tévedsz el. Villámló éveid súlyát teheted ide. A teliholddal mérgező kapcsok oldódnak fel. Megtisztulsz, érezd a levegőt tenyereiden! Mint a jéghideg tavasz fújja szét, gyúr egy felhőt és beszél, Szavai az örök magasság csigaházát húzzák rád, Dalai a jövőt ragozzák, hol ezer éves, ősi fák Kezei ökölbe szorítják az arra járók sóhaját. |
||||
Torok csakra
2018 - Marzipan B - (Nincs címzett)
|
1.
|
||||
|
Ágyam nem volt
Ágyam nem volt, Ágyam nem is lett megközelítve… Lemerültem a telefonokkal a mozdulatlan mélybe, alvásidő eltűnőfélben. A tiszta túl tökéletes, a piszkosra, ha rátapad, beáll a rend, amivel újra előidézhetem azt, ami pont jó, amitől elrejtőzik a monó és előbújik a sztereó. |
||||
|
2.
|
||||
|
Kísértetfonalakon
Elbújva a földemben érlelődik értelmem lényege. Lassan alakul, mert fél egyedül. Elbújva a földemben érlelődik értelmem lényege. Lassan alakul, mert fél egyedül. [Egyedül, egyedül…] Kérdésekből nincs elég, válaszokból nincs bátorsága választani. Kérdésekből nincs elég, válaszokból nincs bátorsága választani. Választani! Fél, hogy eltűnik az állandó érzés és nem lesz megfelelő dallam. Megfordulva látja félő magam, félő magam, félő magam. Kézen fog és kísértetfonalakon adja át az összes értékes alkalmam. |
||||
|
3.
|
||||
|
Hangosabb érzelmekkel találkozom, ha merek.
Egyre tisztul a kép, amibe beleképzellek. A fal még túl magas, izmok még kevesek, de nemsokára létra se kell, nemsokára létra se kell. Átvészelt határok után talál majd rám a falon túli szabad akarat és alkotás. Testmagasságból kiabál a lelkem. Szeretnék többet magamnál lenni. A fal még túl magas, izmok még kevesek, de nemsokára létra se kell, nemsokára létra se kell. |
||||
|
4.
|
||||
|
Lágyan, ablakodon bekiabál.
A végzet oldalán csüngő karddal eligazít. A bajjal bemérgez, hogy érezd a törődést. De lázálmok nélkül késett ez az előrehaladás. Te még nem tudsz semmit, csak élvezd a semmiből előtűnő tapasztalást. Ösztöngyurmából készült ez a test, érezni érez, de félni már nem fél. Tűnyomok, lét-késvágások beolvasztva a tömegmasszába, így még több vért zsibong az agynak a szív. Nekirugaszkodásom segít kiszakadni e hámból. Tűzruhámmal kibékülni látszik ez a vízelme. Nem megfontolásból léptem a gondok mezejére. Az álomsátor összedőlve integet, hogy legyen vége. |
||||
|
5.
|
||||
|
Tükröm most már nélküled osztja fényét.
Lelkünk most már csak néz és megenged. Nem kérdez, csak elenged. Néz és megenged, Nem kérdez, csak elenged. Amit bennem nem láttál, az végig ott volt benned is. Amit benned nem akartam látni, végig ott volt bennem is. Amit bennem nem láttál, az végig ott volt benned is. Amit benned nem akartam látni, végig ott volt bennem is. Térérzetekbe hajlok bele, tükörképed nem lelem. Hamis vágyakba fektetett bele, hogy ne merjek szárnyalni előre. Csendesen lett szomorú az ív, ami szájakat görbített felfelé. Széltében távozik a múlt, nélkülünk nem lennénk, Tükröm most már nélküled osztja fényét. Lelkünk most már csak néz és megenged. Nem kérdez, csak elenged. Néz és megenged, Nem kérdez, csak elenged. Amit bennem nem láttál, az végig ott volt benned is. Amit benned nem akartam látni, az végig ott volt bennem is. Amit bennem nem láttál, az végig ott volt benned is. Amit benned nem akartam látni, az végig ott volt bennem is. |
||||
|
6.
|
||||
|
Félig égbehajló szem az, ami
foszlány ablakaim üvegarcán csörgedez. A háttérben absztrakt óraüveg kattog, kérdésre csak halk sóhaj a válasz. Ami a felszínen elhalkul, az a mélyben felmordul. Ami a felszínen elhalkul, az a mélyben felmordul! Ami a felszínen elhalkul, az a mélyben felmordul. Ami a felszínen elhalkul, az a mélyben… Felmordul… [ami a felszínen], Elhalkul… [az a mélyben], Felmordul… [ami a felszínen], Elhalkul! Levegős mozdulatok szántanak délre, ujjad görbén törik, véghez viszi a dolgát. Csak a gátakat láttam és nem a folyót, Csukva csak magam voltam, a kulcs úszni ment. Ami a felszínen elhalkul, az a mélyben felmordul. Ami a felszínen elhalkul, az a mélyben felmordul! Ami a felszínen elhalkul, az a mélyben felmordul. Ami a felszínen elhalkul, az a mélyben… Felmordul… [ami a felszínen], Elhalkul… [az a mélyben], Felmordul… [ami a felszínen], Elhalkul! |
||||
|
7.
|
||||
|
A két karral ölelő hanyatlás nem néz már többet felém,
csak elülve csattan a hullámja a partom szélén. Most úgy néz ki, fejben is kezdek hazatalálni. Kicsit mintha túl messze akartam lakni, de te akkor is itt voltál, amikor én messze jártam. De te akkor is itt voltál, amikor én messze jártam. Hunyd le a szemed, ha az álomanyukád visszavár. Nyisd ki a szádat, hogy a világot magadra szabd rendesen. Lépj, ha az utadat már kitetted magad elé. Én akkor is itt leszek… [akkor is itt voltál] ha te éppen messze jársz. Az eszem, sokáig magamba fordulva utált. [Szólni eddig nem mertem, lelkem szájára rátette a félelem a piszkos mancsát.] Ha vétkeztem, mondataim elkúsztak a harag után. [Szólni most már nem vártam, és hirtelen megláttam a választ.] de én akkor is itt leszek, ha te éppen messze jársz. Én akkor is itt leszek, ha te éppen messze jársz. [Már nem futok utánad, már nincs bennem utálat. Már nem futok utánad, eltűnt az utálat. Már nem futok utánad, már nincs bennem utálat, már nem futok utánad.] |
||||
|
8.
|
||||
|
Angyal létedet vízcseppre váltod.
Hajlékony ág, megtart a fán. Levélfonál elenged mégis, a föld lehúz, elenged máris, a föld fölemel majd. Új út kezdődik most, mélységben úszol, kincset találsz. Ásványországban nem tűnhetsz el. Átváltozásban átlényegülsz, átváltozásban napfény hegyre ülsz. Felszárít a Nap fénysugarakkal felhő leszel, égbe emel, fénybe veszel, hogy teljesíthesd, megszabadulsz, hogy teljesíthesd küldetésed és lehullj. |
||||
|
9.
|
||||
|
Körbevezettelek már sokszor ebben a házban.
Nincs teteje, mert végtelen szintes és hogy te meddig jutsz fel, az csak rajtad múlik, hogy megtaláld a lépcsőt, ami felfelé nyúlik. Hunyorogva megyünk tovább, ahogy ugyanaz a cipő tör. A fény rajtunk keresztül a földre hull, mialatt az idő a lábtörlőbe beletöröl, beletöröl. Ó, együtt vagyunk még néha. Előrejutások mellett suhanunk vissza. Fejekbe szálltunk, poros polcokon megtaláltuk a magunkból kihelyezett képeket, s visszafelé nézve látjuk a pontokból összekötött képeket, képeket, képeket, képeket… Hangszálaink közül most már a hangosabbikat húztuk és szilánkokra törtük vele a csendet. A régit lyukakra jó csak tenni, csak így érezni kiszakadt takarónk összevarrt melegét. Ó, együtt vagyunk még néha. Előrejutások mellett suhanunk vissza. Fejekbe szálltunk, poros polcokon megtaláltuk a magunkból kihelyezett képeket, s visszafelé nézve látjuk a pontokból összekötött képeket, képeket, képeket, képeket… Körbevezettelek már sokszor ebben a házban. Nincs teteje, mert végtelen szintes és hogy te meddig jutsz fel, az csak rajtad múlik, hogy megtaláld a lépcsőt, ami felfelé nyúlik. |
||||
|
10.
|
||||
|
Besüt a Nap, könnyeket szárítgat.
Szoborságom kiolvadt, s hűlt helyem gőzölög. A lendület heve egy felborított szék. Megérkeztem, a terveim nagyok, így már szívesen itt vagyok. A hevület leve a homlokomon folyt szét. Vég nélkül maradok, hogyha csak szárnyalok. Tévedni emberi dolog. Azért hagytak magamra, hogy egyedül lehessek… Kell egy vágy, hogy túl akarjunk lépni azon, amik vagyunk. Elmentem minden irány végéig, koppantam a falakon. A végtelen kígyója feszült nyakamon. Gyökeret eresztettem, visszatöltődtem nullára. Határaimat meghúzva lelt rám a nyugalom. Azért tűntem el, hogy visszajöhessek. Kell egy vágy, hogy túl akarjunk lépni azon, amik vagyunk. Kell egy vágy, hogy túl akarjunk lépni azon, amik vagyunk. |
||||
Harmadik szem csakra
2017 - Marzipan B - BB Album
|
1.
|
||||
|
[Jöjj! Gyere jöjj, új másik szív!
Gyere jöjj, új másik szív! Gyere jöjj új szív! Gyere be új szív! Jöjj! Gyere jöjj, új másik szív! Gyere jöjj, új másik szív! Gyere jöjj új szív! Öltöztess át és Fogj kézen és zúgjon a föld! Hullámok felé állj! Fogjál kézen és nyíljon meg az ég] Jöjj, jöjj új másik szív, öltöztesd át a láthatárt és élj! Fogj kézen és nyíljon meg a föld s az ég! [Jöjj, gyere jöjj új másik szív! Gyere jöjj új másik szív! Gyere jöjj új szív!] Minket a szél vezet előre, a megborulás előidézője, elősegítője. Gurulásod csak a földön futhat, lentről pedig fölfele juttat. Minket a fény vezet előre, megkoronáz és felszínre törve új erőt gyűjt be. A lombok árnya a földre mutat, a mélyből szépen fölfele törsz majd. [Jöjj, gyere jöjj új másik szív! Gyere jöjj új másik szív! Gyere jöjj új szív!] |
||||
|
2.
|
||||
|
A múlt alakzatát felváltó virágoskert a nappalunk.
Az éjszakánk sötétje nem altat tovább. A hőre táguló szobánk árnyékos falát kékre festi a víz, mi lecsapódik testünk ablakán. Felfedezni léted elmúlását, létrehozni új nap indulását. Elmerengni, tükrödben sima vizem nem mocsár már. Múltba nézni, szembesítő álom. Vízre szállni képhajó fedélzetén. Útra kelni, lélekben tengereden nincs határ már. |
||||
|
3.
|
||||
|
Sejtelmes, elfojtott, zubogó levegő.
Életre ráomlott, takarót levevő Provokátor Nap, ki bejön, ha nem talál utat. Provokátor vagy, ki bejön, ha nem talál, talán. Nem szeretett múltba révedni, elfelejtett érezni. Sejtelmes, elfojtott, zubogó levegő. Életre ráomlott, takarót levevő Provokátor Nap, ki bejön, ha nem talál utat. Provokátor vagy, ki bejön, ha nem talál, talán. Megtanult a tükörbe nézni, megszeretett létezni. Őszi levélszőnyegen fetrengő, talpait tűzzel összeérintő, panaszmentességtől felolvadó hő! |
||||
|
4.
|
||||
|
Út fel, szárnyak nélkül.
Térképről ki, kézben a semmivel. Kész vagy e kör után lépni. Út fel, hol minden egyesül. Elengedlek most. A lábnyomodban mosd meg az arcod, így lesz érték a harcod! Lásd, hány halálon keresztül is túlélted, és hány álruhát vedlettél le. Tágulj hát! S az álmok hegyéről szedd le az áldomást. [Érezd a szívedben, bízzál a lelkedben, olvass a jelzésben, hidd el, hogy van minden!] Itt, most beszélhetsz bátran, e hely nem tartalmaz időt. Szavak helyett a csendet válaszd és az éggel egyesülj. Engedj, ne kapaszkodj. Háttal támaszkodj neki a szélnek, az útban lasd meg a szépet! Ne felejtsd el, hogy már ülsz, középen ülsz. A téged körülvevőkből is vagy, s most ők is mindnyájan középre ülnek. [Érezd a szívedben, bízzál a lelkedben, olvass a jelzésben, hidd el, hogy van minden!] |
||||
|
5.
|
||||
|
[Légy]
[Légy] önmagaddal [Légy] figyelmes [Légy] egyszerű [Légy] [Légy] őszinte [Légy] komoly [Légy] bátor [Légy] [Légy] szeretetteljes [Légy] áldozatkész [Légy] oltalomtelt [Légy] [Légy] döntésképes [Légy] szerény [Légy] nagyon boldog [Légy] [Légy] szabad [Légy] szívbőljövő [Légy] lélekből fakadó [Légy] [Légy] türelmes [Légy] gyengéd [Légy] teljes [Légy] [Légy mindig egyben magaddal, légy mindig egyben. Magaddal légy mindig egyben, magaddal legyél. Legbelső magaddal légy mindig egyben. Magaddal légy mindig egyben, magaddal legyél.] [Légy] S mindez áll tűzből és vízből, s földdel fedi be levegŐsanyánk. |
||||
Korona csakra
2019 - Marzipan B - Idősávok EP
|
1.
|
||||
|
[Jöjj! Gyere jöjj, új másik szív!
Gyere jöjj, új másik szív! Gyere jöjj új szív! Gyere be új szív! Jöjj! Gyere jöjj, új másik szív! Gyere jöjj, új másik szív! Gyere jöjj új szív! Öltöztess át és Fogj kézen és zúgjon a föld! Hullámok felé állj! Fogjál kézen és nyíljon meg az ég] Jöjj, jöjj új másik szív, öltöztesd át a láthatárt és élj! Fogj kézen és nyíljon meg a föld s az ég! [Jöjj, gyere jöjj új másik szív! Gyere jöjj új másik szív! Gyere jöjj új szív!] Minket a szél vezet előre, a megborulás előidézője, elősegítője. Gurulásod csak a földön futhat, lentről pedig fölfele juttat. Minket a fény vezet előre, megkoronáz és felszínre törve új erőt gyűjt be. A lombok árnya a földre mutat, a mélyből szépen fölfele törsz majd. [Jöjj, gyere jöjj új másik szív! Gyere jöjj új másik szív! Gyere jöjj új szív!] |
||||
|
2.
|
||||
|
Melletted ébred a tükörképed,
világra szól, hallatszik lépted. Ne moss többé lepedőt, s szavakat össze, tisztítsd a hangod, énekelj végre! Élvezd, hogy ébredhetsz, ne azt, hogy két világ közt lebeghetsz. Lendületből felkelhetsz és mozdulattal létezhetsz, vegyél levegőt! [minden nap várok hajnalig, várok hajnalig, mindig várok hajnalig, várok hajnalig] Melletted ébred a tükörképed, minden nap jól hozd majd a részed. Ez a kihívás, zabolád lassítva léptet, éld át a sorsod, engedd el a féket. Élvezd, hogy ébredhetsz, ne azt, hogy két világ közt lebeghetsz. Lendületből felkelhetsz és mozdulattal létezhetsz, vegyél levegőt! Ébredj fel! |
||||
|
3.
|
||||
|
Felelőtlenségem már csak félhomály,
felelőtlenséged messze száll. Visszanézel végre, de menj tovább, szólj, ha húz az érzet, visz az ár-apály. Kibontakoztató, szárnyakat adó angyali lény légy a fény az alagút végén légy a fény! Összecsiszolódtunk, félelmeket leadtunk, oldódtunk és bíztunk, egymásban maradtunk végre itt vagyunk, az idő ezen pontján, ahol véget ér az eddig és elkezdődik az, amit régen majdnak mondtunk, és tengernyi utunk görbe íve alatt végre nem körbe futunk. Kibontakozhatunk, szárnyakat adunk egymás felé. te vagy a fény az alagút végén, te vagy a fény! |
||||
